Rossz napoktól,
melyek elűzik jó kedvem,
barátoktól, kik kigúnyolnak engem,
idegenektől, kik elítélnek,
szüleimtől, kiknek a jó dolgom is vétek,
nem félek.
Szívem annak helyétől,
amit legtöbbször ért fájdalom,
az átkozott pillanattól,
mikor eszem működését gátolja a szívemben csírázó bánatom,
szavaidtól, mik
tompán is úgy vágnak, mint hentesnek kései,
az álmoktól, melyektől
a való világ is képtelen engem védeni,
s minden félelemtől, melyek kísértenek,
mik éjszaka is hűségesen mellettem fekszenek,
nem félek, tőlük én meg nem rettenek!
...a mondani valód nagyon jó...szerintem elkapkodtad egy kicsit, dolgozhattál volna még rajta...tartalmilag tetszett:-)
VálaszTörlésTipikus, sokak által érzett, átélhető írás. Persze lehetett volna dolgozni rajta, jó írás holtig készül :)
VálaszTörlés