Angyalillatú álmok üzennek,
messzi magasból muzsikálnak,
Koppanása koromrögöknek:
lét-érdes visszhang és holló-ének.
Köd fénye ráhull,
hamuvá árvul
csillagcsodája
a teremtésnek -
harangszó hallik,
kopjafa hajlik,
mementóként -
az enyészetnek.
Szia Erzsébet!
VálaszTörlésNe haragudj, de most ezt az írást nem tudom összeegyeztetni a címmel, és a szövegből sem látom, hogy pontosan mit akartál elmondani.:(
Igen, néha jár így az ember: próbálja érteni és mégsem sikerül. :)
VálaszTörlés1-2. sor - mindketten szépen, nyugodtan, békésen távoztak e földi létből, elaludtak; - itt talán ők szólnak megnyugtatóan hozzám
3.4. sor - az előzővel ellentétben az általam megélt fájdalom realitása
Az ezt követő sorokat is magyarázzam? Nem teszem! Sőt ezután semmit nem fogok! Nyugodj bele, nem te leszel az egyetlen, aki nem fogod sem érezni, sem érteni a verseimet! :)
De ez még nem tragédia sem neked, sem nekem. :)
Különben hálás vagyok, hogy mindegyik versemmel foglakozol, és nagyon köszönöm.
Ui.
VálaszTörlésÉs a cím. Mi az, hogy "X.Y. emlékére"? Aki bennünk van, az él! Azzal elbeszégetünk.