Kiloptad szememből a
Fényt -
vak ablak sötétül szobámra.
Elvitted ajkamról a
Szót -
ítéltél óceánmély hallgatásra.
Tündérmesék Nagyasszonya - , ki voltam,
kószálok
hamupipőke-ruhában,
kolonc vágyam, a
Szerelem,
itt nyűgöl lépteim
sarában.
Tisztelt Szerők, Látogatók!
A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
Szinay Balázs,
főszerkesztő
2011. április 9., szombat
Immáron...
► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!
Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.
Kedves Erzsi! Ez a nekem való vers:) Rögtön megértettem.
VálaszTörlésTisztán hangzó, teljesen érzékelem, és sajnálom, hogy így van.
Ne légy kétségbeesve emiatt, szerelmek jönnek mennek, mint vonatok.
Ez még a kezdeti verseim egyike...
VálaszTörlésAz élmény, az életérzés, amelyből fakadt, még kőkorszakbeli. Csak most örökítettem meg. :))