Cipeltem a ganés szalmát,
hajamból ráztam ki a guanót,
szennyes úton hason csúszva
izzadtam. Feszült a drót,
mit körém font önnön
választásom sátánkarja.
Világölelő mosollyal indultam egykor.
Eltereltek kerítők és görbe utak,
játszi gondolatok és laposak,
az agyhűtő barátok is olykor.
A kristályhegyek kitértek előlem,
kivénhedt kofák árulták a mézet,
ideggubancoló szabályok szegték kedvem
gyakran. A szellemmel
találkoznom ritkán lehetett.
Veszélyből, sunyi ellenségből bőven jutott ,
lődörgő ítélet hugyozta igazát
fejemre, félszázad keringője lejtett
tánclépést, suhant el mellettem,
dallamát nem értem tetten.
Elvégeztetett.
Az állatfarm istállóiban struccok,
meddő tehenek, hivalkodó pávák között
éltem eddig. Hordtam a juhok
alá az almot, összehevenyészett
kis létrán naponta feljártam a tyúktojáshoz,
a villába szorult trágyaszag bűze,
a kopott lószerszámok most is kísértenek.
Nem marad más számomra, csak a vágta,
parazsat evő paripán vagy ló nélküli lovon
vágta, önmagamból önmagamig,
nem sok van már hátra!
Soraid felzaklattak. Keserűség árad, a csalódás az emberekben. De a hitedet nem kellene elveszítened teljesen bennük. Tövisek között nőnek a rózsák.
VálaszTörlésÖlellek: Éva
"Kit anya szült, az mind csalódik végül..." :)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy itt jártál.
Ez mint írás nem rossz, sőt tetszetős.
VálaszTörlésLogikus, következetes, eleven, élő, kifejező.
Azt megértem, hogy ki akarsz sietni a múltból, meg az emberi fajból is.
Évának igaza van abban, hogy tövisek között nőnek a rózsák, éppcsak a mező olyan, hogy rózsákig ellátni szabad szemmel szinte már lehetetlen. Ha meg csak távcsőbe látja az ember a rózsát, az nem olyan megkapó.
Kedves Balázs, köszönöm a lélekerősítő bölcsességet, igazad is van, eldobom azt a távcsövet! Csak nehogy másvalaki felvegye! :)
VálaszTörlés