Lelkedbe véstem magam,
szöges cipővel taposva utam,
tenném ma,
lábujjhegyen,
csendben,
óvatosan,
de hallgatásod
csöndje
térdre kényszerít.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
Rövid, tömör és sokatmondó.
VálaszTörlésGratulálok!
Vörös Judit
"de hallgatásod
VálaszTörléscsöndje
térdre kényszerít" - szép, megérintős.
Nagyon tetszik, rövidsége ellenére, minden benne van. Igaz, annyira olvastam volna még tovább, de nem azért mert valamit hiányoltam belőle, csupán azért mert annyira jó.
VálaszTörlésDikó
Imre, röviden is lehet szépet írni .neked ez sikerült. Irma
VálaszTörlés-------:)
VálaszTörlésSzinte hallom a koccanó térdeket a padlón. Gratula!
VálaszTörlésKöszönöm Judit...Vali.... :)
VálaszTörlésDikó...köszönöm szépen....tudod én azt mondom, hogy aki amit egy mondatban is elmondhat, de mégis fűzi a szót a "lap aljáig"...hát az egyéb "bűncselekményre" is képes....:DDD
VálaszTörlésNo, a viccet félretéve: az igazi katarzis a rövid, tömör írás jellemzője.
Irma, Balázs.....köszönöm :)
VálaszTörlésDzsDzs...köszönöm..
VálaszTörlésEgy darabig térden voltam...kegyetlen volt...de már talpraálltam...:)))