Éjjel vagyok s te Nappalom,
Ragyogó Napom vagy s én Csillagod,
Körbe s körbe forgunk
Örök táncunkat rójuk.
Tündöklő ezüst s ragyogó arany fény,
Végtelen nappal s éj
Vágytól égve össze fonódunk,
Minden hajnalon s alkonyon.
Sötét vagyok s te Fény,
Követsz, de el sosem érsz
Kinyújtjuk kezeinket
De visszarántjuk, ha túl közel érnek.
Tündöklő ezüst s ragyogó arany fény,
Erről dalolnak az ősi mesék
Senki se tudja, miért vagyunk,
De egymásra váruk, minden hajnalon s alkonyon.
Ész vagyok s te Szív,
Szavad ój messziről hív
Harcunk az, ami összeköt
Küzdelmünk végtelen s örök.
Tündöklő ezüst s ragyogó arany fény,
Űzzük egymást egy álomért
Vég nélküli utakon járunk,
De ott vagyunk, minden hajnalon s alkonyon.
Szép gondolatok, tetszett a versed.
VálaszTörlésAz utolsó előtti versszakban nem értem az "ój" szót. Talán elírtad.
Gratulálok szép versedhez!
Vörös Judit
Kedves Zsófia, több kérdésem is lenne, egyelőre csak ezt magyarázd, kérlek:
VálaszTörlés"Vágytól égve össze fonódunk,(...)
Követsz, de el sosem érsz"
Értsem, csupán a lelketek fonódik össze, és megtartjátok a fizikai távolságot?
Kedves ferzsi.
VálaszTörlésIgen pont ezt szerettem volna megfogalmazni.
Én azon a véleményen vagyok, hogy a szerelemben sokkal fontosabb a lelki kapocs mint a testi.
Zsófi