„Gyakran bármilyen lépés jobb, mint a nem lépés, különösen, ha már hosszú ideje élsz egy boldogtalan helyzetbe ragadva." (Eckhart Tolle)
Ázik, foszlik a mediterrán varázs.
Ököllel verik szét vaskezű szelek,
a tisztaság kék darabjait messzire elviszik;
elszürkülnek a frissen kelő tengerhabok,
az eső erőtelenné mossa az érintésüket.
A lét-mirákulum csak szűnik, szűnik...
Kaktuszfelhő szakad, észak felé riad...
Egy elvetélt álom forgószele röpít, beszippant!
Ne keressétek életem maradékait!
A zivatar elmos mindent, ami szép és ami rút.
(Nincsenek csodák, csak viharok és földiháborúk.)
Ó, kedvesem. Gyönyörű képek, de nagyon szomorúak.
VálaszTörlésVannak csodák. Én átéltem párat.
Az első, Te magad vagy, a többi meg majd megtalál, csak higgy bennük.
Éva kedves, c'est la vie! Ennél a közhelynél többet nem is tudok mondani...
VálaszTörlésTe higgy a csodákban, jól teszed! Örülj, hogy tudsz hinni bennük!
Köszönöm. :)
Kedves Erzsébet!
VálaszTörlésSzomorúan szép!
Jutta kedves, a népdalokban is a kesergők, a bujdosó- és rabénekek a legszomorúbbak, ám az érzelmeket a legmélyebben azok tudják a felszínre hozni. És annyira egyszerűen, természetesen, szinte eszköztelenül, hogy leutánozhatatlan.
VálaszTörlés"Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek,
hosszú út porából köpönyeget veszek,
búval és bánattal kizsinóroztatom,
sűrű könnyeimmel kigomboztattatom."
KELL ENNÉL SZEBB, KIFEJEZŐBB?!
Tetszettek soraid...
VálaszTörlésÖrülök, és köszönöm, hogy elolvastad. :)
VálaszTörlésEckhart Tollét szeretjük, de most akkorát nem mondott.:))
VálaszTörlésA te soraid viszont szépek, kifejezőek a furcsa tördelés ellenére is.:)
Balázs kedves,
VálaszTörlésfogalmam sincs, hogy miért ilyen a tördelés. Talán mondtam már, hogy nem szoktam kotlani a gondolatokon, mihelyt megszületnek bent, formát is kapnak kint... Bízom az intuíciómban - lehet, nem mindig jó ez! -, és ha utólag az értelmemmel felülvizsgálom, javítgatni kezdem, biztos, hogy rosszabb kerekedik ki belőle!
Nos, most azt gondolom, ezek a különálló sorok talán (!) a tartalom szaggatottságáért állnak önmagukban, talán mert kimaradtak az gondolatfolyamot összekötő kapcsok...?