ha elmondanám
hogy zizeg hogy illatoz
e mézesmadzag mellyel
idegenbe
kötöttem magam
megvetőn
elfordulnál
hallgatva lelked iránytűjére
ha megmutatnám
hogyan kapargatom
a lúgmarta sebek varát
vélt képzelgéseim
fekélyes igazától
háttal
borzongva undorodnál
ha látnád
az ösztöneim lármafáján
füstölgő riadót
a veszély-fényben
felvillanó szurkos
csóva-perceket...
...felém fordulnál
az otthon hétköznapi
köntösében ?
Nagyon szépek, különlegesek a költői képeid, metaforáid. Átélhetővé, kifejezővé, nagyon széppé varázsolják a gondolatokat...
VálaszTörlésHát nem tudom, nekem valahogy nem fejezi ki a címet. Az első vsz. alapján még értem, hogy miért lett az a cím, ami, de a többinél már elvesztettem a fonalat... Ha tényleg a szülőföldnek szól ez a vers, akkor nem tudom, mit akar neki elmondani.
VálaszTörlésBalázs, ha még van kedved hozzá, keresd meg az " elvesztett fonalat"! :)
VálaszTörlésA szülőföldnek néha panaszkodunk is...
Hát, Erzsébet nem hagyja magát, de nem ám. :-)
VálaszTörlésNo a vers tetszik nekem, érdekesek a képek, néha szokatlanok is.
És csak akkor értetlenkednék, ha szülőhazámat írtál volna. Így eltudom fogadni a címet és a verset. Nagyjából.
Dikó
Kedves Dikó, a toleranciád becsülendő! :)
VálaszTörlésErdélyben születtem, s amíg nincs Erdélyország, addig csak mostoha szülőhazám és édes szülőföldem van. Görögország pedig a befogadó hazám...
Hát így áll a helyzet. "Nagyjából." :))
Köszönöm a véleményed, örültem neki! És nem csak úgy "nagyjából"... :))
Valika,
VálaszTörlésmost látom, hogy neked nem köszöntem meg a kedves szavakat. Tulajdonképpen örülök, hogy így látod; véleményem szerint a nagyon mély és állandó érzelmek erőteljes megfogalmazást kívánnak, és teszi ezt mindenki a maga módján... :)