Az út ismeretlen.
Ki kell taposni...
Látom magam a
mérföldeken mosolyogni...
Délibábokat kergetek.
A jövő ködös..,
veszélyek leselkednek,
de beléjük nézek...
Sámán kántál
az éjszaka oltáránál...
Megyek előre, s
rám vigyáz a halál...
...míg el nem ragad, s
nincs tovább...Vége...
Egy erős indítás után, a vége valahogy nem kerek. Kizökkent a ritmusából, mivoltjából... Pedig a zárás is ütős lehetne:)
VálaszTörlésOlvastalak, és már fogósabb versedet is. Persze mindig minden ugyanúgy nem jöhet össze...
VálaszTörlésÉn is kizökkentem! Elhihetitek.., a zárásnak meg nem kell ütősnek lennie...
VálaszTörlésHa úgy jönne össze mindig, ugyan úgy, akkor minden egyforma lenne...
Tom!