Mikor karjaimba téved
Vágyott múltak mennek
Ott kellene most lennem
Nem vagyok, már nem,
Mert saját képet festek
Rajta én és az Élet
Furcsa az arcom? Félek
Ha nem jó, hát fess mást!
Mondom neki, s hogy lásd
Azt a furcsa színes pacnit
Ez egyszer Te teremts mást!
Munkához is lát az Élet,
Elkészít egy kedves képet
Jó lesz,- mondom-, jó lesz hát
Bár nem én vagyok, de fátylat rá
Nekem kicsit zavaros. Mintha a sorok egymás után nem feltétlenül függnének össze. Valahogyan biztos, csak nem egyértelműen. Sajnos nem egészen értem a versed mondanivalóját... Sajnálom
VálaszTörlésSemmi gond, köszönöm, hogy elolvastad
VálaszTörlésHát nem tudom, nekem hat az eleje, keretbe foglal a zárás.:) Lehet hogy hangulat kérdése, hogy átjön-e a mondanivalója? Belőlem ismerős érzést váltott ki, így jó volt olvasni.
VálaszTörlés