Tompán koppannak a falhoz vágott szavak
Számban megkeseredett boldogságok íze
Borongós hangulatú emlék, s mégis édes
Nem tudlak visszahívni, maradok hát magam!
Csak a kimondott szavak koppanása hallik
Kopár szobánkban rég elfeledett szerelmek
Emléke festi színesre a mennyezetet, nézem,
Hogy tudnám e szavakat mégis visszakérni
Visszakérni, majd magamba temetni újra
Hogy ne halványuljon el a sok édes perc
Mit itt töltöttünk el hébe-hóba ketten,
De a szavak szétperegve hullnak a padlóra
Nos, elég sokáig rágtam ezt az írást, hogy eldöntsem mi merre.:)
VálaszTörlésUtolsó olvasatomban a következők jutottak eszembe:
Nem csak a szavak elfeledettek, de a rímelés is. Ha már a formát ennyire rendezted, rímekkel még meg lehetett volna spékelni az egészet.
Egyébként meg az az érzésem, hogy nem sikerült száz százalékig megragadnod és leírnod a megörökített érzés lényegét.
Több helyen túl hosszan írsz, nem csak a lényegre szorítkozol. Nem érzékeltetsz, hanem leírsz. Emiatt a hangsúlyok hiányoznak. Azok a sorok, melyek egy következővel karöltve szép hatást érhettek volna el, elvesznek.
A gondolat ritmusa is meg-meg torpan. A versszakok közötti szünet nagyon érezhető.
Köszönöm!
VálaszTörlésÉn szeretek ilyesmiket írni(nagyjából), kaptam rá hasonlókat is, másfélét is. Nagyon kerek a kép, itt-ott szűrődík be egy hosszabb sor, amin lehet lovagolni, hogy nem egyértelmű, például: ha egy szerelemről van szó,honnét jön oda a többi, ha ennyire ereje vesztett vagy, hogyan vághatod oda csak úgy "csuklóból" a szavakat.A rímek hiánya engem totál nem zavar,egy nagyon jó gondolatritmus pótolja őket a szünetek se valószínű lassabban olvasok, mint Sz. B. Egy-egy szót cserélhetnél be másik odaillőre, de akkor azt sietve, amíg visszaidézhető az érzés...
VálaszTörlésSzia,
VálaszTörlésNagyon köszönöm, hogy elolvastad és köszönöm, hogy ilyen sok időt szántál rá, hogy kielemezd.
Lecserélni nem fogom sajnos a szavakat, mert ez akkor jött ki, kb. 5-8 perc alatt. Igazából nem tudom, mert nincs már meg a fonala az egésznek. Nem nagyon szoktam 10 percnél több időt egy verssel eltölteni. Tudom,hogy sokkal, de sokkal jobban is lehet ezt csinálni (hiszen imádom a verseket és rengeteg jót is olvastam már), de én még nem tanultam meg, hogy türelmes legyek az írásaimmal és hogy visszatekintsek rájuk. Így repült már teli füzet vers, mert valahányszor verstanilag jobb lett, nem éreztem benne saját magamat, mintha idegené lett volna hirtelen. Nem tetszett, úgyhogy kikukáztam. Egyébként érdekes dolog ez, hogy így visszaolvasva már nem kelt olyan érzést egyik sem, mint a megírásakor. Nyilván ehhez kéne tehetség, hogy ezt bármilyen idő távlatából le tudjam kommunikálni. Ez nagyjából a második, vagy a harmadik versem volt, és minél többször olvasom, annál inkább gondolom rossznak én is.
Köszi mégegyszer és üdv.:
o.b.!
VálaszTörlésHa ez ember többször olvassa az írást többféle tempóban, akkor nem mentség, hogy te lassabban olvasol vagy sem!:)))
marcsi!
VálaszTörlésValószínű azért nem kelt olyan érzéseket, mert nem azt írtad le, amit akartál, nem fejeződött ki az érzés.
Az utómunka pedig nem tehetség kérdése. A verselés általában szöszölős dolog. Előfordul, hogy 10 perc alatt is születnek csodák, de nem ez a gyakoribb. Általában véve 10 perc alatt csak az jön ki, ami ösztönösen kijön, de az még csak váz.
Igen, valószínűleg igazad van Balázs, bár frissen még igaznak tűnt, sokat változtam azóta én is.
VálaszTörlésKöszönöm a sok tudományt, amit kaptam tőletek :-)