nagyon, nagyon, nagyon
fenéknek lenni, mosolygósnak, ringónak
végtelen köröket leírónak
egy ember tenyerében
akarok
érteni akarom, a föld miért úgy ragad össze, ahogy
látni, hogy a férfi a Koránon miként harcol
géppuska, géppuska, tra-ta-ta
fal akarok lenni, hogy láthassam
bomló, rohadó, arab veszekedést felfogó
rádőlni a katonára, ne menjen tovább
a kipercenő vér
nem ér annyit, nem ér annyit, nem ér annyit
hogy homokot egyen, hogy homok egye
s golyó marjon karjába, mint egy sivatagi kígyó
mondani akarom: ne menj tovább
legyen a por betonná lábad alatt
a bujdosók fává, a tűz virággá
a sapka fehér galambbá
fehér galambbá
fehér galambbá
a világ katonává legyen
aki aludni akar felesége mellén
én mellé válni, hogy úgy tapintson
mint békét a világ
akarok
ne menj tovább
ne menj tovább
ne menj tovább.
Réka, ugye ez régi írásod??
VálaszTörlésNem. Próbálkoztam a posztmodernnel. :)
VálaszTörlésJobb lett volna valami megnyugtatóbbat hallani.
VálaszTörlésHát végülis a próbálkozást még nem büntetik, de mentő körülménynek jobban hangzott volna a korai vers szindróma.
Tehetséges szerző vagy, de időnként egész komolyan meglepsz...