nyugalmat talál.
Olyankor szárnyal, akár a szabad madár,
Olyankor nincs vele se bú, se a magány.
Valahogyan.. szerelmes öledben szívem mindig
hevesebben ver,
Olyankor kiugrana, szállna az égbe fel,
Olyankor lágyan, egy ritmusra dobbanna szíveddel.
Valahogyan.. álarcától szabadul meg leplezett arcom,
ha valamennyiszer csak csengő hangod hallom.
olyankor lehull énemről minden hazug lepel,
olyankor a viharfelhőket lágy fuvallat viszi messzire el.
Valahogyan.. eszem soha sem képes önmaga lenni,
mikor hiányodban égve szívem rohan emlékeket szedni.
Olyankor szívemről az aggódás láncait nem tépi le semmi,
Olyankor hiányodat más nem pótolja senki,
Olyankor egyre vágyik: csak is veled lenni,
Olyankor egyet akar: újra szemedbe meredni,
Olyankor egyet szeretne: puha ajkaidra csókokat lehelni,
Olyankor érzi, rajtad kívül e nagy világon mást, képtelen szeretni.
Ez a sor tetszik:
VálaszTörlés"mikor hiányodban égve szívem rohan emlékeket szedni."
A többiből azt lehet kiolvasni, hogy nagyon szerelmes hangulatban íródott.
Ennek ellenére vagy ezzel együtt a forma szeszélyes, rendszertelen, a szöveg monoton és úgymond panelokból merít.