Lábam lomha járását
S üvölt, mint keser-dél korgása
Éh-fagyott gyomornak,
Fonákja holtodnak.
Kiszolgált szívvel,
Pusztán névvel indul peronra
E megkövült óriás,
Kegyetlen hahotás;
A tél.
Szapora széllel játszó
Jég-derűs évszak
Árnya e vén alak,
Zúzmarás élc-hadak:
Tavasz jön.
S most zúdul a táj;
Roskadva hullnak
Égből borzolt hó-tavak,
S álmos madár-hadak;
Felbolydult jégverem.
Közeleg, látom, jő...
Hát abszolút hozzánemértőnként, egyszerű olvasóként, nagyon jónak tartom keser(olykor mégis szinte édes:)) fanyarságát. Egyedi képeket sugallnak soraid, és ez jó.:)
VálaszTörlés