Sűrűn, sebesen
e ronda, istenverte iszaptükörben
alakulnak arcváltozásaim:
kóborlásomból kipattant visszhangok,
behemót tüzek,
nem halványulók,
lélek-kamerával nem fényképezhetők,
mert belelógnak fellegek,
árnyai kincskereső, fényes
életemnek...
Naphosszat követem,
elkapom, vigyázom őket,
mégis, akár idő a betyárballadát,
szín-csengőjét ábráim villanásának
dúdolva elfojtják.
Most sugallatok lángja arcomon,
ne nézd, de lásd:
örök változó!
Most megtorpan a perc,
a dagadó önérzet ,
mint megbukott dallamkapocsba
ékelt kisterc.
Jujjj, a címben igen sok az ékezet!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésKérlek, javítsd!
:))
VálaszTörlésIgen sok? Csak 2 volt. Most meg már csak egy...
VálaszTörlésKöszönöm. :)
VálaszTörlésszokatlan, de első nekifutásra tetszett, magam sem tudom miért? Az még újabb olvasatot igényel majd...
VálaszTörlésszep.napot,
VálaszTörlésKöszönöm a figyelmed és a visszajelzést. :)
Szerintem ez nagyon jó. Átütő írás, magával ragadó, sodró a hangulata.
VálaszTörlésNa, valóban helyesen állapítottam meg, hogy sokban különbözik a kettőnk irod.-i ízlése!
VálaszTörlésAz elvesztünk c. versemnél, amely szerintem "több" ennél, gyengébbet véleményeztél... :)
Viszont örülök, hogy legalább ez tetszik! :))
Egy vers megítélése nem ízlés dolga kell, hogy legyen. Ízlés szerint a legritkább esetben értékelek.
VálaszTörlésAz ízlés szó az ember azon képességét nevezi meg, amellyel ki tudja választani a jót, a szépet. Az ízlés összefüggésben van az adott dologra vonatkozó ismeretekkel, a vele kapcsolatos helyes gondolkodással.
VálaszTörlésMég az irodalmi korszakoknak is megvolt a maga sajátos ízlése!
Na, én pont attól igyekszem elszakadni, hogy ízlésekbe bonyolódjak.:)
VálaszTörlésEzzel kapcsolatban beidézek egy esszé címet:
"A tudás hatalom, viszont a nem tudás boldogság!"
Az, hogy az irodalmi korszakoknak megvolt a sajátos ízlése tény, de nem feltétlenül jó is.
A maradandó művek nem az ízléstől lettek maradandóak, hanem mert túlnőttek az ízlések kategórizálási kísérletein.
Pedig a versírásra nincs recéta, tehát te is, mint bárki más, A MAGAD ÍZLÉSE SZERINT minősítesz, ítélsz - a lírai szövegre vonatkozó ismereteid és az érzelmi intelligenciád alapján. :)
VálaszTörlésEzt megállapítani is ízlés dolga.:))
VálaszTörlésAz állításom megalapozott, általánosan elfogadott igazság: a befogadás-esztétika szerint az irodalomban - és általában a művészetekben - nem lehetséges az objektivitás. A műélményt az alkotás és a befogadó párbeszéde határozza meg, és ez többszörösen szubjektív.
VálaszTörlésAz igazság sosem lehet általánosan elfogadott, mert az igazságot minden időben csak kevesen ismerik fel, éppen a szubjektivitásból adódóan. Minden, ami általánosan elfogadott, annyit tesz, hogy maximum sok esetre érvényes, de azt nem, hogy kizárólagosan érvényes állítás. Illetve általánosan elfogadott lehet teljesen hamis állítás is. Az elfogadás mértéke nem feltétlen jár együtt egy kérdés megítélésének valóságos voltával.
VálaszTörlésJelen helyzetben azt lehet mondani, hogy a megállapítás, amiről írsz nagy számú esetre érvényes, de nem kizárólagosan, mivel létezik rá ellenpélda.
Filozofikus eszmefuttatással ne térj el a tárgytól!
VálaszTörlésMinden művészeti alkotás megítélése szubjektív. PONT! :)
Egyáltalán nem tértem el, maximum arról lehet szó, hogy kiszélesítettem a tárgykör értelmezési keretét. De ezt se állítanám.
VálaszTörlésA második részéhez meg tegyük hozzá: SZERINTED. Aztán pont.:)
Balázs, csak azért mondasz ellent, mert következtes akarsz lenni?
VálaszTörlésEgy művet a befogadó, vagy akár a kritikus is, a maga tudása, esztétikai érzékenysége, élményvilága, olvasói attitűdjei szerint ítél meg. Én ezt értem az irodalmi ízlés kifejezésen. Ez alól senki nem kivétel, te sem.
És itt be is fejeztem a témát. :)
Nem, azért mondok, mert másként látom.:)
VálaszTörlésÉs mert a gyakorlat sem támasztja alá a feltételezés kizárólagosságát. Erről meg nem én tehetek.;)
Annyira nem unatkozom, hogy csak úgy ellentmondogassak. De én sem látom értelmét erről tovább beszélni. Az általánosítás sosem lehet helyes, mert mindenkire érvényes tézisek nincsenek.
És te általánosítasz, én meg nem akarlak róla meggyőzni, hogy ne tedd, legyen a te dolgod.
Azt megállapítani meg, hogy én mi alól vagyok kivétel, könnyelmű dolog. Annyira nem ismersz.
Vázoltam neked valamit, ami a te állításod mellett létezik. Te erre nem vagy vevő. Ennyi. A világ nem dől össze.