Tavaszi naplemente.
Kúszik, lassan kúszik,
jön at este.
Nap nap után,
ami marad
egy szál virág
arról, hogy voltál
a napok súlya alatt.
KIEMELT TARTALOM
Míg szétfolyik a bor
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
NÉPSZERŰ OLDALTARTALMAK
-
A pályázat témája: Olyan önkritikus, önironikus (elsősorban, de nem kizárólag HUMOROS) hangvételű írásmunkákat, valamint karikatúra j...
-
- Készen van már? Még most sem! Siessen már, ne aludjon! - Ne sürgess te némber! Öreg vagyok én már, nem megy olyan gyorsan! ... -
Öl a szó. Mérgez, ha öntudatlan, mint a sziszegő kígyónyelve. Szívet támad, tüdőt, lombozatlan szétdúlt ereket enyelegve. Üres garatként... -
A fülbesúgás volt elébb, picinyke vétkek vallomása, mégis, úgy pirultunk belé, mint szűz angyalkák földi mása. Karzatról dörgő szózatok ... -
Feladni elvet, amit zendülő vér, vágy, agy csillagközi pályáit végig járva vésett beléd, csak elvtelenül lehet. Hitet is csak hitetlenül...
Egy érzés, egy hangulat, egy gondolat, szépen:), röviden, de nekem nem túlzottan versesen...:(
VálaszTörlésKedves DzsDzs,
VálaszTörlésmit értesz azon, hogy nem túlzottan versesen?
Az biztos, hogy nem "beszéltem" túl.
A soraid egymás után jegyzetelt gondolatoknak hatnak, valahogy nem találok benne ritmust sem. Mintha még nem kerekedett volna ki, pedig mint mondtam, a gondolat szép.:) de ez csak egy olvasói megállapítás:)
VálaszTörlésSzia!!!
VálaszTörlésNekem kellően verselősen hatott, bár az igaz, hogy még olvastam volna tovább is...
Ha tehát van tovább is, írjad még...
:-)