Fejed körül szállva
beállásra várva,
apró a termete
váltani kellene
cserfába szorulva
pihenőn okulva
várnak a kispadon
vonzzák az illatok,
máshol is üdülhetsz
pincében tütüzhet
(nép)autó hátával
köszönöd hálával
kimerült helyére
ezer jön estére
fapadon izgulva
millió kis lyukban
tartalék küldetik
füledbe ültetik
megrögzött szokással
elkopott formában
él hogyha tönkremegy
szeme is összetett
torán egy fej terem
van hol csak egy lehet,
csapatban vonulva
mesternek koldulva
mozog a potroha
sorsod oly mostoha
családi körökben
Arany költ örökbe
hű Szülőföldemen
léttered összement,
párban berezonál:
a
sárga CSEREbogár.
Számomra újszerű ez a vers, természetesen a mondani való tekintetében...
VálaszTörlésJó hangulata magával ragadt és vártam kíváncsian, hogy mit sül ki belőle...
Nagyon tetszik...
Hát, öhm János...Bogozni kell itt erősen.:) Az én olvasatomban nem világos, hogy ez pontosan kiről vagy miről szól. A tartalom erősen rétegelt. Kérdés, hogy a rétegek felfejthető mennyiségűek-e vagy, azt lehet belemagyarázni, amit csak akarunk. Ha a második lehetőség érvényes, akkor ezt nem tartom szerencsésnek.
VálaszTörlésKedves Balázs! Könnyed kis versnek szántam irományomat. Szójáték halmaza, mely a csere és bogár, valamint ál-összetett szóként a cserebogár szavakra épül.Lhetne rejtvény vers is az én olvasatomban. A magyar nyelv szépsége, sok színűsége - szerintem - éppen így mutatkozik meg a leginkább. Köszönöm a figyelmedet!:)
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Szép.Napot!
VálaszTörlés