...leszállt az én istenem a trónról
a selyemből mi testét átölelte,
s akart ő lenni,
két lábon járó,
már nem csoda,
nem varázs,
csak emberképű,
lett szilaj, bús kanász,
s lám: disznókat terelget,
közöttük gurul gyöngyként,
s tagadá meg magát,
hogy valaha isten volt,
hogy trónon ült,
és eldobá messze a glóriát.
Az én ismeretem szerint ez az isten kúnfajta, nagyszemű legény lett, ki ha a csordára nézett, eltemette rögtön a nótát, aztán káromkodott vagy fütyörészett... :))
VálaszTörlés"Sokat tudsz rólam, anyó!- mondta Jónás, Cafrinkának, aki amúgy, jóságos boszorka volt, a Szaffi c. mesében:))
VálaszTörlésNemcsak rólad, hanem Adyról is... :))
VálaszTörlésNa, nem mondod! A címét is? Megnézném.
VálaszTörlésA versedben A Hortobágy poétája áthallása van, csak Ady náladnál szerényebben fogalmazta meg a szerencsétlen, meg nem értett költő eredetét! :)
VálaszTörlésTaláltam egy párat:)
VálaszTörlésEzt nem értem... :(
VálaszTörlésTényleg? Elolvasom. Amúgy én nem költőről írtam, nem baj? Arról írtam, akit a költő Istenként tisztel, szeret.
VálaszTörlésMeg is kérem Balázst, javítsa: ...leszállt az én istenem a trónról...
VálaszTörlésIstenes verseket kerestem.
VálaszTörlésAdy: A Hortobágy poétája
VálaszTörlésNo, lám! Egy szó beékelésével teljesen új értelmet nyer a vers!
VálaszTörlésKöszönöm Balázs!
VálaszTörlésElolvastam, és ismerős régebbről.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy segítettél:)Nem szeretném, ha félreinformálnék:)
VálaszTörlésA versed summája mindenképp az, hogy a magasabb rendű lény feláldozza és feladja önmagát, hogy a hozzá méltatlan környezetbe kerülve igazgassa mások utait.
VálaszTörlésÉs miért bús?
Ó, mert bántják. Pedig tényleg nem érdemli meg. Amúgy, teljesen igazad van.
VálaszTörlésÚgy kell neki! Ha kanász, akkor ne guruljon! :)
VálaszTörlésTalán, dühbe kellene:)
VálaszTörlésBalázs! :)
VálaszTörlésA komment előzményeket nem olvastam végig, szóval lehet, hogy már volt ezekről szó:
VálaszTörlésÖsszességében szerintem ez most nem sikerült olyan jól. Úgy vélem nehézkesen bontakozik ki a gondolatmenet, mintha több részletben raktad volna össze az egészet. A sorok nem átömlenek egymásba, hanem érezhetően egymásra vannak írva.
Itt a középrészben érzek egy kis harmóniát, könnyedséget:
"lett szilaj, bús kanász,
s lám: disznókat terelget,
közöttük gurul gyöngyként,
s tagadá meg magát,"
De előtte és után, mintha sorokból állna az írás.
Nem lett volna rossz a témaötlet, de az első és az utolsó harmad darabos lett szerintem.
Kéne még rajta dolgozni.
Úgy látom, pár hozzászólás törlődött a rendszerfrissítés közben.
VálaszTörlésValami készül...
VálaszTörlés...és leszállt az én istenem a trónról,
a selyemből mi testét átölelte,
s akart ő már lenni egy porhüvely,
két lábon járó őrlődő szó-malom,
nem remél már igényt a csodára,
pergamenre írva ládájába zárja,
s döntött:
nem varázsol tovább,
emberképű marad, akár egy
szilaj, bús kanász,
ki naphosszat vadakat terelget,
közöttük gurul igaz-gyöngyként,
hogy valaha isten volt előttem tagadá,
hisz trónon csak nekem ült,
és fejéről messze a glóriát eldobá...
A fenti átírat, Balázs, jelenleg már nem látható hozzászólása okán született.
Nem mondom, hogy jobb, de azt sem rosszabb, mint az eredeti változat!
A hozzászólás visszajött, amire hivatkoztam. Érdekes:)
VálaszTörlés