Hanem a mélységét nézed.
Akkor lelkedbe temetem azt, ami szívemből megmaradt.
Nedveidben fürdetem meg magam:
A téged emésztő sav engem tisztára mar.
Meztelen fehérségben vonulok oltárod elé:
Homlokomon töviskoszorú, kezemben vértől rozsdás szegek:
Mártírja lettem a szerelemnek.
A pap sátánista imába kezd,
Te az oltárra fektetsz
- Milyen erotikus, ahogy kitéped szívem
S a vörös lángoknak ajánlod -
Talán még nem tudod, de mindketten belepusztulunk
A mélybe löksz, s én viszlek magammal.
A síron túl is üvölteni fogod nevem.
Ha pokolba taszít a vágy:
Démonként is őrangyalod leszek
(megőrzöm a feltépett sebeket)
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése