Csendes szavak koppannak ablakomon.
Halkan megverik üvegtábláit.
Először csak nézem őket,
Ahogy arcukat felém fordítják.
Mennyi érzelem tükröződik rajtuk!
Ablakom kitárom, hogy értelem szülessen szívükből.
Csak hallgatom a hozzám érkező csendes szavakat.
Vallomás….
Minden egyes szó.
Vallják a Létezést.
Párkányomon sorakoznak.
Közéjük huppanok.
Ím, együtt fonjuk a szót.
Arcunk egymáshoz ér,
Örömünk Napként ragyog.
A Szél szárnyára kap minket hirtelen.
Szavaink új, kitárt ablakot keresnek,
Hogy ismét értelem szülessen szívünkből.
Örömünk Napként ragyog.
Tárd ki ablakod!
Arcom mosolygón hozzád hajol.
Beszél a szív…
Vallomás…
Minden
Egyes
Szívünkből
Született
Szó
Vallják a Létezést
Tárd ki ablakod!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése