Rohanok utánad fejvesztve, rémülten
kereslek, kutatlak tőled elszakítva
nyomorúságomba belégabalyodva,
és nem segít senki, csak néznek rám…
Ha felébredek tudom, rémálmokat
a valóság sző. Éjjel útra kél
a megélt fájdalom, az örök rettegés,
hogy elveszítelek.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése