Hol folt,hol nem folt,még a titokzatos lepedőnyomokon és a kurta farkú szteroidosokon is túl élt egyszer egy földönkívüli.
Ez alatt ne azt értsük,hogy valahonnan egy nagyon távoli galaxisból érkezett...nem. De nem volt e világi. Se párját nem lelte, se játszópajtásai nem voltak. Olyan volt,mint egy pici sziget az óceánban amit csak hullámok nyaldosnak, de nem teszi rá lábát egyetlen élőlény sem. Különbözött a többitől, már az össznépi gyermektereldében is félrehúzódó volt, nem játszott a többiekkel. Villőnek keresztelték, amit nagyon utált hiszen sokan csúfolták miatta. 1000 hetes lehetett, mikor magányosan bandukolt a mezőn. Csillám ragyogással egy gömb alakú jelenés suhant el, mely meghasadt és kilépett belőle egy fiú. Ruhája fehér kaftán egy övvel átkötve. Kezében egy szike és egy fiola.
- A véredért jöttem. Meg foglak sebezni és elviszem. Kell.
Még a madarak is elhallgattak. Villő visszatartotta a lélegzetét. Ünnepélyesnek tartotta ezt a pillanatot, imponált neki a fiú határozottsága. A tenyerén nyílt meg a bőr. Összeszorította a lány kezét, mintha vizet akarna facsarni egy sivatagi gyökérből. Félig telt a fiola, le is zárta szépen viasszal. Ezután arcához emelte a sebzett kezet és megnyalta.
- Édes.
Szája szélén egy kevés elkenődött, mohón lenyalta. A lány egy hang nélkül tűrte, igazából nagyon izgatta a történés, meg nem utolsó sorban a fiú kisugárzása. Szelíden megérintette az arcát és egy hang nélkül fénnyé vált és gömb formát öltve ahogy jött, úgy távozott.
Villő életében először feldobott volt. Percekig. Még napok múlva is mosolyogva nézte a heget a tenyerén. Tudta, hogy adott annak a fiúnak valamit. De érezte, hogy soha többé nem lesz ilyen boldog.
Ez alatt ne azt értsük,hogy valahonnan egy nagyon távoli galaxisból érkezett...nem. De nem volt e világi. Se párját nem lelte, se játszópajtásai nem voltak. Olyan volt,mint egy pici sziget az óceánban amit csak hullámok nyaldosnak, de nem teszi rá lábát egyetlen élőlény sem. Különbözött a többitől, már az össznépi gyermektereldében is félrehúzódó volt, nem játszott a többiekkel. Villőnek keresztelték, amit nagyon utált hiszen sokan csúfolták miatta. 1000 hetes lehetett, mikor magányosan bandukolt a mezőn. Csillám ragyogással egy gömb alakú jelenés suhant el, mely meghasadt és kilépett belőle egy fiú. Ruhája fehér kaftán egy övvel átkötve. Kezében egy szike és egy fiola.
- A véredért jöttem. Meg foglak sebezni és elviszem. Kell.
Még a madarak is elhallgattak. Villő visszatartotta a lélegzetét. Ünnepélyesnek tartotta ezt a pillanatot, imponált neki a fiú határozottsága. A tenyerén nyílt meg a bőr. Összeszorította a lány kezét, mintha vizet akarna facsarni egy sivatagi gyökérből. Félig telt a fiola, le is zárta szépen viasszal. Ezután arcához emelte a sebzett kezet és megnyalta.
- Édes.
Szája szélén egy kevés elkenődött, mohón lenyalta. A lány egy hang nélkül tűrte, igazából nagyon izgatta a történés, meg nem utolsó sorban a fiú kisugárzása. Szelíden megérintette az arcát és egy hang nélkül fénnyé vált és gömb formát öltve ahogy jött, úgy távozott.
Villő életében először feldobott volt. Percekig. Még napok múlva is mosolyogva nézte a heget a tenyerén. Tudta, hogy adott annak a fiúnak valamit. De érezte, hogy soha többé nem lesz ilyen boldog.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése