Francois

- Faludy Györgynek


Vedd ki barátom
a talpad sebző követ
vándor-cipődből

A szürke idő
köddé tünteti
lebbenő kabátod
- s nézhetsz vissza nevetve
üldözőidre
Bújtat a nagyseggű,
- melle közt
orrod levegőt nem szippant.
A nő,
kit mindeddig farkaltál
most csendőreiddel cicáz
- s te kancsóbol vedeled a bort
mit víg cimborák töltenek beléd

Szárnyalsz szabadon
a pillanattal
- míg utol nem érnek
tömlöcbe nem visznek,
Hogy is értenének
hisz ki élni akar
- az mind gyanús
Párizsi kurafik
hazug nyámnyilák,
kalapos tolvaj urak,
kik tobzódnak
bűnben, mocsokban
- de tiszta a paszomány
s így becsületük is az

Te széllel-bélelt
lelkesült költő
rongyos nadrágban
papolsz erkölcsről
- szégyentelen

Maradj hát ördög,
jó leszel barátnak
felfogadnak téged
hű útitársnak

Induljunk együtt
a világ így kerek
hol nincs igazság
virágzik a gazság
-inkább hódolok neked