Ima

Partját a közönynek már megültem, kacérkodott velem kaján magány,
lomha, űrsemmi játéka vágyat törölt, hiányjelt hagyott az értelem falán.
Mint gyermek, ki üveggyöngyöt szorongat, hittem a talmi kincsek varázsát,
porladó kövek árnyékába bújtam, neszeltem zörgő kórémuzsikát.
Ments meg, Uram, vagy hagyj elveszni e prikulicslét sikátorában,
teremts résnyi életillatot lelkem kiszikkadt oázisában !