vonagló biomassza...
Agyam rozsdás satu, és
rettenetesen satnya...
Ma nem jutok túl messze,
a holnap most még nem számít...
El vagyok veszve...
Vajon ki talál rám, és
milyen állapotban?!
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése