a hajnal mosolyát,
míg válladra öltöd
harmat-víz álruhád,
mi tiszta, s szeplőtlen…
S hű szívemre kötöd
a nappal alkonyát,
míg ajkadban őrzöd
ama kufár halált,
mi áhít, s időtlen…
Csak szilaj gyönyöröd,
mi tüzes táncot jár,
s oly méreggel töltöd
meg szolgád poharát,
mi édes, s önzetlen..
Kéjjel szegezz földhöz,
hol szent oltárod áll,
míg sanyarú örömöm
csókkal pecsételed:
Te gondtalan halál!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése