A tollról

Tintába mártott törékeny késszelet,
monoton jegyzője az észnek.
Bárgyú bárdja vagy e lénynek;
Vágyaim dölyfös dugója, Te szelep.

Tintába rejtett fényes ékszerek
közt megbújó egyszerű érzelmek.
Hazug költője vagy a szépnek;
nálad szögletes a kör, s nem kerek.

Vagy ujjak közé korlátolt képzelet,
bölcs őrzője vagy a képnek;
hol nem vész el a részlet,
mit létrehozott az Isteni képzet.