nikotinmarta éjszakáim
feléd bukdácsolnak félőn félszegen múlatják
a gyönyört
ne érjen ott a kába hajnal
- irgalmas könyörület -
nappal
fényemben megfürdött valód mögött
árnyékvonalad sötét tere
testem céda vágyát
kitakarná
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
Azért ez is nagyon erős!
VálaszTörlésMostanában zsinórban szóród a jó írásokat, szinte azonos színvonalon.
Ezek új versek, vagy csak így válogatod és küldöd be?