már ébredő vágyaimban.
Sokáig kerestelek, ébren
és álmaimban is,
míg valóság lettél:
sorsom, végzetem,
fény a mindenségben
örök szerelem.
Hajnalonta rád
- magunkra - ébredek,
ahogy fölém hajolsz,
és csendben kérdezed:
akarod még,
hogy ébren is
mindig veled legyek?
És megvalósul velünk
minden képzelet,
mióta hittel valljuk:
„nincs áhítat már nélküled”
Sok évtizede,
hogy együtt álmodunk:
örökké így maradjon a világ nekünk!
Együtt leszünk a múlt,
és minden pillanat
velünk tűnhet csak el,
és amint szalad,
megőrzi mind, ami szép,
ami a jövőnk, a reményünk marad,
a kóbor csillagok alatt.
Elkísér minden emlék,
míg közös fényünk végül kihuny,
s ha félnünk kell, hát együtt félünk,
ha elsötétül köröttünk
egyszer mégis minden.
Tudod, én már sohasem változom,
maradok önző, s makacsul
ragaszkodom lelki kincseinkhez,
s hogy együtt növekedjünk általuk,
reményeinkért
magamat áldozom.
Hiszem, hogy miénk marad
végül minden,
mi egykor veszni látszott,
ha ölelve-sírva temettünk is
gyermeket, s vele reményt,
múltat, és minden
földi boldogságot.
Hiszem, hogy elkísér majd végül
sok fontos emlék,
ha fázós nappalokra
nem jönnek vissza soha majd
a forró, nyári esték,
és örökre búcsút vesznek tőlünk
az őszi égen húzó
mélykék füsti fecskék.
Ráhajolva akkor az álmodó földre,
együtt olvadunk
a mindenségbe.
Így tűnünk el végleg
- búcsú nélkül - a messzeségben,
de mindenütt leszünk:
a végtelenben
örök szerelmet hirdetünk.
2011-05-29
(Idézett sor: Garai Gábor, Töredékek a szerelemről)
Én szeretem ezeket a gondolataimat. Várom a véleményeket, és előre is köszönöm.
VálaszTörlés"Tudod, én már sohasem változom,
VálaszTörlésmaradok önző..." :) - ezért kérem fentieket :)
Kedves Vali!
VálaszTörlésKritikával nem élek, de a gondolataid szépsége mindig elkápráztat. Őszinte szavak, szép harmóniában, amit élmény olvasni, és számomra megtisztelő a beavatás belső világodba.
Szeretettel: Éva
Csak azt tudnám mondani, mint Éva.:) Magával ragadott, felemelt, Köszönöm:)
VálaszTörlésPedig, össze sem beszéltünk:))))
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
VálaszTörlésMost kockáztatok, és szembe helyezkedek a közvéleménnyel!:)
VálaszTörlésTényleg szép az írás gondolatisága, mint, ahogy a szerelem és annak megfogalmazása lehet is...
A gondolatot is szépen végigviszed az elejétől a végéig, felépített az írás.
Viszont ezen túl a formát nagyon csapongónak tartom, a megfogalmazást pedig terjengősnek.
Én akkor tartanám ezt kivételes írásnak, ha valami rendszerességet, következetességet kapna a forma a terjedelem pedig fele ennyi volna.
De hát a szerelemben csapongók lehetünk egy kicsit, nem, Balázs? :)
VálaszTörlésKomolyra fordítva: Köszönöm. ezt most vállalom, így, ahogy van - különben is: ajándék lónak ne nézd a fogát... - mondom magamnak, hiszen a szülinapomra készült, magamnak, magunknak :)
Jó, hát csak azért nem hallgattam el mindörökre, mert kritikát kértél.:))
VálaszTörlés...és persze mindig tanulok - ezután is, Tőled is - most éppen szembenézni gyengeségeimmel, elfogadni, majd megszeretni azokat (is) :)
VálaszTörlésJut eszembe - életemben egyszer, először itt írtam - talán kicsit éles, de annál őszintébb véleményt valakinek az írásáról, amit ma is vállalok - az írás persze eltűnt, meg a hsz is, és hát az emberi kapcsolaton sem javított... Nem hiszem, hogy érdemes volt... Te (és mindenki) viszont bírálj csak bátran, legfeljebb megmagyarázom a bizonyítványomat :))
Őszinte örömmel és kíváncsian várom, bármikor :)
VálaszTörlésAz írás bizti nem tűnt el, mert az csak én törölhetem...
VálaszTörlésA kritikának meg nem is az a célja, hogy az emberi kapcsolaton javítson, hanem, hogy az íráskészséget fejlessze.
Aki meg ezen megsértődik, az csak magán tud segíteni.
Valika, gyönyörű vágydallam, a lelked csodatánca, mint mindenik írásod.
VálaszTörlésViszont Balázsnak igaza van: versként, lírai alkotásként tőled többet várunk! Mert a "többhöz" szoktattál hozzá...
:)