A magány társas fogalom. Ostobaság, hogy a második ember csak azért lett megteremtve, mert az első magányos volt. Magányos ugyanis csak az lehet, aki egy társas közegen keresztül megtapasztalta már a magány érzését. A magány mindig elszakadás valakitől vagy valakiktől. Aki egész életét leéli egymagában egy tanyán, sosem tudja meg, mi az a magány, csak azt tudja, hogy mi az egyedüllét. Az egyedüllét pedig egyáltalán nem fájdalmas.
2.
Istennel rég elástuk a csatabárdot, de aztán jött a modern kor és a sokkal keményebb, tömegpusztító fegyverek.
3.
Ha vannak íróiskolák, úgy illenék, hogy legyenek olvasóiskolák is.
4.
Ha túl sokáig hagynak aludni, ébredés után rögtön az az első gondolatom, hogy mennyi ideig nem hiányoztam senkinek, a második pedig rögtön az, hogy nekem mennyi dolog nem hiányzott. Ha az életünket le akarjuk mérni, nincs más dolgunk, mint aludni (lehetőleg minél többet).
5.
Az olvasást csak olvasással lehet kipihenni. Általában véve rendkívül sokat kell olvasni ahhoz, hogy kiismerd az „ellenséget”, illetve, hogy tisztában legyél azzal, hogy ő mit és hogyan ír. Egyedül így juthatsz valamifajta kétes értékű lépéselőnyhöz. Az ilyen fárasztó és igen terhelő feladatot csakis legalább napi fél, egy óra igazán minőségi irodalom olvasásával lehet kipihenni. Az efféle irodalom valóban épít, táplál, ösztönöz.
6.
Olvastam egy íróról, aki a lexikon szerint még a saját korának a színvonalát sem érte utól, aztán eszembe ötlött, hogy minek is tette volna, ha az olvasóközönség, még a korábbi munkák felkutatásával és megszívlelésével is adós? A múlt század irodalmának megismerésével és megértésével sem végeztünk még, sőt ez szinte egészen elmaradt, hova rohannánk akkor? Miféle haladásról van szó?
7.
Beleőrül a várakozásba az, aki tudja, hogy nem létezik idő.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése