1.
„Szeretethiány plusz kritika egyenlő személyiségzavar.” Ezzel nagyjából minden megmagyarázható, mégsem érti senki sem.
2.
A mű nem írja le önmagát. Kár. Én csak kigondolni szeretek műveket, leírni unalmas. Így veszik el műveim közel fele.
3.
A MŰvészetet nem kedvelem, engem a VALÓság, vagy másképpen VALÓSság érdekel. Éppen az enyészet és a világosság közti különbség.
4.
A Védák azt mondják, hogy aki bölcsességhez jutott, de megtartja azt magának, nem fog üdvözülni. Jelen körülmények között ezt vállalhatónak tartom, ugyanis kinek és minek lehet ma bölcsnek lenni? Ma szórakoztatni kell, a bölcsnek pedig meg kell elégednie azzal, hogy ő hozzájutott felismeréseihez. Így veszik el műveim közel másik fele.
5.
A költőt egyedül csak a filozófus ismeri fel, az irodalmár nem (de ő is csak utólag).
6.
Néha még írok, néha még közzé is teszem…, még…
7.
Nincs annál szomorúbb, mint amikor az ember számára semmi sem igazán szomorú.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése