bogárzümmögéssel teli levele lábadra akaszkodik
a szürkületben mint megannyi szentjánosbogár
világítanak a vádló szemek
rikácsoló hangú vén banya rád mered
klimax kompenzál
burjánzó hájtengere benőtte agyképződményét
de nem szégyelli magát
nemes egyszerűségében rád hányja
emésztetlen gondolatcsökevényeit
zavartalanul oltja le velük a fényt
mely még pislákolni mert a lelkedben
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése