Távoli a közelmúlt...
-Elnézést.- mondom.
-Nem történt semmi.-
mormogom.
A jelent (még) érzékelem,
de nem tudom meddig
bírok így tenni...
-Most vagyok.., ebben
a pillanatban.- gondolom.
Érinthetetlen a közeljövő...
Ahogy én állok a lábaimon.
A tudat meg egy rohadt cselszövő...
-Mit tegyek?- kérdem..,
de már elmúlt...........
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése