és az is maradtam,
a megszokott keretek
között ragadtam,
akaratom hamvában
képemre akadtam,
s csak annyit kérdezek:
Miért?
Ő mindent megkapott,
soha nem volt elég,
és nem akarom tőle
elvenni a helyét,
de lassan csonkig égett
bennem a remény,
s csak annyit kérdezek:
Miért?
Bármit tehetek,
az sosem elég jó,
pedig nem vártam mást,
csak biztató szót,
egy hálót szőttem
aranyos fonálból,
s csak annyit kérdezek:
Miért?
Miért is tépitek
szét azt a hálót,
mit magam készítettem
könnyekből és vágyból,
szívetek engem
mi okból vádol?
s már sírva kérdezem:
Miért?
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése