Vajon hány éve nem látták egymást? Már a legnagyobb jóindulattal sem tudta felbecsülni. Bandi örült Saci felbukkanásának, percekig nézte. Kilépett a konyhába, két tojásból rántottát csinált, a spájzból megfejte a tehenet, majd - hogy szüleit ne zavarja -, az ablakon kilépve, a falról közlekedte be magát, göndörödő valamikorijához.
Nem bírták megenni! Papa is, mama is felébredtek. Előbb túrabakancsot húztak és körbe járták megsokszorozódott magához képesti, egykori Sacit. Dundi lett, csillogott a bőre, hármójuknál négyszerte többet nyomhatott. Aztán a sok szótlanság után - a látogatás immáron ötödik percében -, nagyujjon harapta magát. Különben is hamar esteledett, fél hat körül járt.
Saci, körberetikülözött oldaláról, mindegyiküknek előkapott egy-egy meghívót és szétadományozta. A szabadesésnél gyorsabb, függőleges közlekedés nincs, ezért kézen fogott mindenkit és mosolygós rántással, épp a zebrára huppantak.
- Igen, indulunk - ez volt a társalgás első mondata - megharaphatom a füledet Bandi?
A nemleges válasz előtt, már ott is hagyta foglenyomatát és az előállt gépkocsi konvoj felvezető motoros mögöttijébe tessékelte a Bandi szülőket. Mamáját, aki kora esti sziesztáját, konyhakötényben igyekezett, lelkiismerettel végrehajtani és papáját, aki a műhelyből feljőve, nem makulátlan munkanadrágban feszített, mezítelen felsőtesttel.
- Megyünk bulizni, jaj de jó, jaj de jó!
Törtek ki üdvrivalgásban. Csak Bandi kókadt csendesebbre.
- Én inkább megennék még egy negyed paradicsomot, fél pohár vízzel és átaludnám ezt a koraestet!
Mire kimondta volna, Saci, mint egy kölyökkutyát vágta be, a konvoj közepén, egy tizenhat méter hosszú, repülőgép belsejű, limo iszonyatba. Bandi elordította magát.
- Félek a repüléstől, utálom a stewardesseket, ki akarok szállni!
- Ugyan már, üntyöm-püntyöm, most az enyém leszel.
A sofőr mögött megnyomott valamit, amitől az, egyszemélyes zárkába került. Hátul minden összecsúszott és egy hatalmas franciaággyá lett.
- Na ne hülyéskedj, én nem kérek most hajmeresztést!
Próbálkozott Bandi, de az esti utazás harmadik napján, ez a mondat már elveszítette meggyőző erejét és Saci úgy tekerte körül őt magával, mint egy nagyon hosszú nadrágszíj.
- Egye fene, ennél rosszabb se legyen, ha már muszáj, akkor zenéljünk - gondolta.
A baj akkor kezdődött, mikor a móka befejezése után, nagyjából másfél nappal - de még mindig a kora esti órákban -, a következő göngyölgés gondolata is megfogant, elkerekedett voltú, piros cipellős leányzóban. És ez így ment öt teljes napon át, azon az estén. Mígnem egy teljesen ismeretlen rezidencia előtt, a huszonkét kocsiból álló konvoj - egyel több mint huszonegy -, megállt.
- Landoltunk, szólhatsz a pilótának és kiereszt.
Kacsintott körkörös hájbájából a gyönyörfaló leányzó.
- Értem, meg vagyok zsarolva. Egye fene, cibáld meg a fülemet, csak kerüljek már ki innen!
Aztán az otthonkát viselő, megnagyobbodott Saci, egy lapos tetejű, dupla minigarzon belterületére cseppentett mindenkit, ahol már harmincheten várták őket.
A szülők rendkívül jól érezték magukat. Saci pedig, a kredenc egyik polcán berendezett - egy csak nekik, csak együtt -, zúzda-csúzdát.
Bandi elmenekült, mire újra körbe mosolyoghatta volna a szépséges gombóclény lány, akinek az újra megjelenésétől, már nem volt úgy elragadtatva. Kitódult a tizenöt négyzetméteres - gyűlésteremnek használt - szobából a negyven tagú, mindenáron bulizni vágyó küldöttség. Nyerítettek örömükben és már a konvoj hossza sem volt a megmérhetőség határain belül, amikor az est beálltakor - úgy egy héttel az otthonról eljövésük után -, végre négy újabb napon át utazva, egy ismeretlen város, legismertebb mulatója előtt meg nem álltak. Döngött a zene és csokornyakkendős, frakkosok mosolygósok sorfala között be is vonultak. A főpincér kilépett közülük, kamerájával körbe káderezte az érkezőket.
- Mulassanak jól tisztelt mindnyájuk, ételt és egyebet az igen tisztelt Sacika, negyven évre előre kifizette. Uram, maga menjen és rendezze a taxisofőrrel a számlát!
Szólt Bandinak, aki kétségbeesésében - mivel, hogy pénz nem volt nála -, a zsebében mindenkor ott lapuló, piros gyökérgyűjteményét volt kénytelen odaáldozni.
Egy életen át gyűjtötte, fájt is a szíve, a feje még annál is jobban.
- Pingvin - pottyantotta a pincér felé - főcsápos, szüntesse meg a zajt!
- Azt nem lehet kérem, itt mulatni fognak, ha jól tudom, talán fél éven át.
- Nem kérem, én reggelig, ami ez esetben teljes fél éven át fog tartani, aludni szeretnék, egy csendes szobát kérek csak.
A főpincér elmosolyodott és bénultsága után hatalmas, csíkozottra vicsorított fogakkal sziszegte.
- Nincs zajtalan hely!
- Pince van?
- Nézze én nem vagyok Albert és maga sem tizedes, de azért jegyezze meg, gyönyörű pincéink vannak!
- Na kérem, olyan is van ami mélyebben van mint a többi?
- Ismétlem, gyönyörű - mustár zöld penésszel bélelt - pincéink vannak.
- A legmélyebbet kérném! Mibe kerül?
- Magának semmibe. Itt mindent, az ilyen dőlt betűs kívánságokat is, amelyeket csak ajtó-kukucskálón keresztül vagyok hajlandó különben megnézni, Saci fizet. Hegedűvonót visz magával?
- Én semmit nem vinnék, csak egy loncsos matracot, egy fél pohár vizet és négy, öt szem aszalt szőlőt.
- Jaj Bandikám, most hallom micsoda cselt szősz ellenem! Itt akarsz hagyni? Megyek én is.
- Mondd, tudsz te hallgatni?
- Nem, csak beszélni tudok!
- Szeretnél lefogyni?
- Egyáltalán nem. Eszem ágában sincs. Nyomom magamba a paradicsomot, káposztát, uborkát, spenótot.
- És ha azt mondom, hogy nem kellesz?
- Hát most megfogtál. Ezek a csokrozott nyakkendőjüek, meg ne hallják ezt!
- Aludni akarok! Teljes fél éved van reggelig, hogy lefogyj, ezért rendelj egy konténernyi tábla szalonnát és eszegesd, ne maradjon belőle egy falat sem!
- Hallottam a módszeredről, csak attól félek, elfogyok ennyi fogyasztástól...
- Olyanra még nem volt példa kedves. Na menjünk hajcsikázni!
Bandi aludt, Saci tömte magába a szalonna bő harapású darabjait. A biztonság kedvéért, minden tizedik falat után megevett egy hagymát is. Aztán, valami távoli hang elkezdte játszani - első hangzásra - a Törpe induló, hajszálra azonos mását. Bandi felordított.
- Nem megmondtam, hogy ne zenéljen senki! Aludni akarok! Különben is a pince... - körülnézett - milyen pince, semmilyen pince! Miért kell nekem ilyen hülye ébresztő dallamokat rakni a telefonomba? Ez a sárgába öltözött, többszörös leányzó de jó, hogy eltűnt. Kutyára tátott szájút álmodtam! Olyan vagyok, mint aki hetek óta nem aludt és egy konvoj vitte magával jobbra, balra. Tökéletesen ilyet álmodtam. Nem szeretem a zöld, repülő lufikat. Szerencsém volt, róluk is álmodhattam volna…
Nem bírták megenni! Papa is, mama is felébredtek. Előbb túrabakancsot húztak és körbe járták megsokszorozódott magához képesti, egykori Sacit. Dundi lett, csillogott a bőre, hármójuknál négyszerte többet nyomhatott. Aztán a sok szótlanság után - a látogatás immáron ötödik percében -, nagyujjon harapta magát. Különben is hamar esteledett, fél hat körül járt.
Saci, körberetikülözött oldaláról, mindegyiküknek előkapott egy-egy meghívót és szétadományozta. A szabadesésnél gyorsabb, függőleges közlekedés nincs, ezért kézen fogott mindenkit és mosolygós rántással, épp a zebrára huppantak.
- Igen, indulunk - ez volt a társalgás első mondata - megharaphatom a füledet Bandi?
A nemleges válasz előtt, már ott is hagyta foglenyomatát és az előállt gépkocsi konvoj felvezető motoros mögöttijébe tessékelte a Bandi szülőket. Mamáját, aki kora esti sziesztáját, konyhakötényben igyekezett, lelkiismerettel végrehajtani és papáját, aki a műhelyből feljőve, nem makulátlan munkanadrágban feszített, mezítelen felsőtesttel.
- Megyünk bulizni, jaj de jó, jaj de jó!
Törtek ki üdvrivalgásban. Csak Bandi kókadt csendesebbre.
- Én inkább megennék még egy negyed paradicsomot, fél pohár vízzel és átaludnám ezt a koraestet!
Mire kimondta volna, Saci, mint egy kölyökkutyát vágta be, a konvoj közepén, egy tizenhat méter hosszú, repülőgép belsejű, limo iszonyatba. Bandi elordította magát.
- Félek a repüléstől, utálom a stewardesseket, ki akarok szállni!
- Ugyan már, üntyöm-püntyöm, most az enyém leszel.
A sofőr mögött megnyomott valamit, amitől az, egyszemélyes zárkába került. Hátul minden összecsúszott és egy hatalmas franciaággyá lett.
- Na ne hülyéskedj, én nem kérek most hajmeresztést!
Próbálkozott Bandi, de az esti utazás harmadik napján, ez a mondat már elveszítette meggyőző erejét és Saci úgy tekerte körül őt magával, mint egy nagyon hosszú nadrágszíj.
- Egye fene, ennél rosszabb se legyen, ha már muszáj, akkor zenéljünk - gondolta.
A baj akkor kezdődött, mikor a móka befejezése után, nagyjából másfél nappal - de még mindig a kora esti órákban -, a következő göngyölgés gondolata is megfogant, elkerekedett voltú, piros cipellős leányzóban. És ez így ment öt teljes napon át, azon az estén. Mígnem egy teljesen ismeretlen rezidencia előtt, a huszonkét kocsiból álló konvoj - egyel több mint huszonegy -, megállt.
- Landoltunk, szólhatsz a pilótának és kiereszt.
Kacsintott körkörös hájbájából a gyönyörfaló leányzó.
- Értem, meg vagyok zsarolva. Egye fene, cibáld meg a fülemet, csak kerüljek már ki innen!
Aztán az otthonkát viselő, megnagyobbodott Saci, egy lapos tetejű, dupla minigarzon belterületére cseppentett mindenkit, ahol már harmincheten várták őket.
A szülők rendkívül jól érezték magukat. Saci pedig, a kredenc egyik polcán berendezett - egy csak nekik, csak együtt -, zúzda-csúzdát.
Bandi elmenekült, mire újra körbe mosolyoghatta volna a szépséges gombóclény lány, akinek az újra megjelenésétől, már nem volt úgy elragadtatva. Kitódult a tizenöt négyzetméteres - gyűlésteremnek használt - szobából a negyven tagú, mindenáron bulizni vágyó küldöttség. Nyerítettek örömükben és már a konvoj hossza sem volt a megmérhetőség határain belül, amikor az est beálltakor - úgy egy héttel az otthonról eljövésük után -, végre négy újabb napon át utazva, egy ismeretlen város, legismertebb mulatója előtt meg nem álltak. Döngött a zene és csokornyakkendős, frakkosok mosolygósok sorfala között be is vonultak. A főpincér kilépett közülük, kamerájával körbe káderezte az érkezőket.
- Mulassanak jól tisztelt mindnyájuk, ételt és egyebet az igen tisztelt Sacika, negyven évre előre kifizette. Uram, maga menjen és rendezze a taxisofőrrel a számlát!
Szólt Bandinak, aki kétségbeesésében - mivel, hogy pénz nem volt nála -, a zsebében mindenkor ott lapuló, piros gyökérgyűjteményét volt kénytelen odaáldozni.
Egy életen át gyűjtötte, fájt is a szíve, a feje még annál is jobban.
- Pingvin - pottyantotta a pincér felé - főcsápos, szüntesse meg a zajt!
- Azt nem lehet kérem, itt mulatni fognak, ha jól tudom, talán fél éven át.
- Nem kérem, én reggelig, ami ez esetben teljes fél éven át fog tartani, aludni szeretnék, egy csendes szobát kérek csak.
A főpincér elmosolyodott és bénultsága után hatalmas, csíkozottra vicsorított fogakkal sziszegte.
- Nincs zajtalan hely!
- Pince van?
- Nézze én nem vagyok Albert és maga sem tizedes, de azért jegyezze meg, gyönyörű pincéink vannak!
- Na kérem, olyan is van ami mélyebben van mint a többi?
- Ismétlem, gyönyörű - mustár zöld penésszel bélelt - pincéink vannak.
- A legmélyebbet kérném! Mibe kerül?
- Magának semmibe. Itt mindent, az ilyen dőlt betűs kívánságokat is, amelyeket csak ajtó-kukucskálón keresztül vagyok hajlandó különben megnézni, Saci fizet. Hegedűvonót visz magával?
- Én semmit nem vinnék, csak egy loncsos matracot, egy fél pohár vizet és négy, öt szem aszalt szőlőt.
- Jaj Bandikám, most hallom micsoda cselt szősz ellenem! Itt akarsz hagyni? Megyek én is.
- Mondd, tudsz te hallgatni?
- Nem, csak beszélni tudok!
- Szeretnél lefogyni?
- Egyáltalán nem. Eszem ágában sincs. Nyomom magamba a paradicsomot, káposztát, uborkát, spenótot.
- És ha azt mondom, hogy nem kellesz?
- Hát most megfogtál. Ezek a csokrozott nyakkendőjüek, meg ne hallják ezt!
- Aludni akarok! Teljes fél éved van reggelig, hogy lefogyj, ezért rendelj egy konténernyi tábla szalonnát és eszegesd, ne maradjon belőle egy falat sem!
- Hallottam a módszeredről, csak attól félek, elfogyok ennyi fogyasztástól...
- Olyanra még nem volt példa kedves. Na menjünk hajcsikázni!
Bandi aludt, Saci tömte magába a szalonna bő harapású darabjait. A biztonság kedvéért, minden tizedik falat után megevett egy hagymát is. Aztán, valami távoli hang elkezdte játszani - első hangzásra - a Törpe induló, hajszálra azonos mását. Bandi felordított.
- Nem megmondtam, hogy ne zenéljen senki! Aludni akarok! Különben is a pince... - körülnézett - milyen pince, semmilyen pince! Miért kell nekem ilyen hülye ébresztő dallamokat rakni a telefonomba? Ez a sárgába öltözött, többszörös leányzó de jó, hogy eltűnt. Kutyára tátott szájút álmodtam! Olyan vagyok, mint aki hetek óta nem aludt és egy konvoj vitte magával jobbra, balra. Tökéletesen ilyet álmodtam. Nem szeretem a zöld, repülő lufikat. Szerencsém volt, róluk is álmodhattam volna…
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése