Hallgat a Föld. Vagy mégsem?
Miért, hogy tűri mozdulatlan,
ahogyan forr, forr a katlan,
nézem, de nem értem én sem.
Ragadozók vívják
vadember harcukat,
de vigyáznak ők,
ne lássad arcukat.
Ó, a sasmadarak
hogy lesik más kárát!
S keselyűk lesve várják
maradék koncukat.
Még hallgat a Föld.
A felhőkarcolók nevetve
tükrözik fenn
a napsugarat.
Ikertorony - büszkesége
új világnak, s emberiségnek
máig még oly vidáman,
s biztatón szólt az ének
a nap alatt !
De jaj , sötét fellegek közt
gonosz sárkánya jő
új meséknek,
s kártyavárként omlik össze
jelképe a fényes égnek
- haszontalan.
Oly volt e jelkép, minő az ember,
s én csak nézem, tágra nyílt szemmel,
a nagy falak leomlanak
- oktalan.
Az egész csak egy pillanat lehet,
s szívemre száll a néma döbbenet.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése