görögtűzként ömlik a gondolatfolyam
végig perzseli a száraz szalmával takart tájat
gigászi ereje felszakít benned minden gátat
s hűs vad vizű patakként tör utat magának
mely éltetője a hamvába holt ideák tavának
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése