itt ődöng a térben
tekintet
részegült ködébe
rejti szégyenét
arcpírja rég
elvetélt
gyónás a bűnökért
itt suhan a légben
érintés
józan illatánál
lebbenti titkát
tekintete rég
megtért
könyörgés a vádakért
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése