Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2011. augusztus 4., csütörtök

A malacka

with 0 Comment
A kerek erdő délnyugati peremén, egy kellemesnek mondható vasárnap délelőtt , a malacka ült háza előtt a kispadon, és szokásától teljesen eltérve, gondolkodott. Ezt a rendkívüli helyzetet az a megmásíthatatlan tény váltotta ki nála, hogy még a hét közepén, a piacról hazafelé bandukolva rádöbbent, egyre gyorsabban száll el felette az idő.
Az, hogy ez a megállapítása ilyen irodalmian jutott eszébe, egészen meghatotta.
Feltámadt benne egy olyan humanitárius igény, hogy erre a veszélyre, azonnal fel kell hívnia az erdő állatainak figyelmét, hiszen ha ez rá érvényes, akkor a többiekre is, és össze kéne hívni egy haladéktalan erdei bizottságot, hogy kidolgozzanak egy védekezési stratégiát.
Aztán meggondolta magát, mert rádöbbent, hogy az egész öregedési veszélyből, valójában csak a saját öregedése aggasztja.
Ezen felismerésből adódóan támadt egy kellemetlen lelkiismeret furdalása, mert alapvetően, egy rendes- jóérzésű állatka volt, érezte, ez, az önző álláspont mégsem helyénvaló.
Önvédekezésből el is kezdett indokokat gyártani, lelkiismeretének lecsendesítése okából.
Ilyeneket mondott: A borz? Amilyen erősen el van ragadtatva magától, szerinte nincs is rajta kívül állat az erdőben.
A hernyó? Más sem érdekli, minthogy bizonyítsa önmagának nagyszerűségét, a minap is, miután beiratkozott német tanfolyamra, töri a magyart. Úrnyónak nevezi magát, szerinte ez átkozottul elegáns, és meg is felel a valóságnak.
A cickány? Csak a harácsolás, mindent behord földalatti bunkerrendszerébe, és egészen oda van szőrtelen- hosszú farkától.
A giliszta? Folyton részeg, ez egyetlen lehetősége, hogy kígyónak érezze magát.
Így sorjázott végig minden állaton, és teljesen megnyugodott.
Belátta, felismerésével, jobb ha egyedül marad, nem osztja meg vagyont érő sziporkáját senkivel, mert rajta kívül senki nem érdemli meg, hogy birtokolja a tudást.
Azóta is- ha teheti, kint üldögél a kispadon, és leereszkedő, elnéző mosollyal nézegeti a jövő – menő állatokat, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy napról- napra múlik felettük az idő.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.