A részeg kukac

Mert mindennek van értelme! Ha sok esetben nem is jövünk rá, attól még van.

Mindennek van alfája és omegája, kell tudni belelátni az igazságot, ami nem mindig egyezik meg a valósággal, de nem számít, mert semmi nem számít, csak a perc, amiről sosem tudhatjuk, nem e az utolsó.

Így üvöltözött a főtéren a részeg kukac, aki ha ivott, kígyónak hitte magát.

Mert nem az a lényeg mi vagy, az a döntő, hogy minek érzed magad.

Mert mindig a lényeg a lényeg, mert mihez képest vagy kicsi- netán nagy, és ha kicsi vagy, akkor mi van? Meg fordítva.

Na meg ha nagy vagy, akkor mihez képest vagy az?

Ebben a világban vannak szép számmal nagy hülyék, és kis okosak. A testtömeg nem lehet mérvadó.

Az csak arra jó- ha van, hogy tömegeddel hihetőbbé teszed mondandódat, a

nagyközönség húgyagyú, a hallhatón kívül igényt tart a vizuális élményre is, amire majd visszaemlékszik, a hallottak helyett.

Ezért mindegy miket beszélsz összevissza, csak légy hatalmasan a hallgatóságod

emlékezetében, akkor bearanyoz az idő, bár neked- ha lemész hídba, már egészen mindegy, de azért mégsem. Az a szerencse, hogy okos dolgok nincsenek, így meg van könnyítve a dolgod, nem kell mondanivalódnak súlyát megoldani.

Egyáltalán semmit sem kell megoldanod, és ez, egy marha nagy könnyebbség.

Én is csak itt tekergőzöm a porban, kemény pikkelyeim csillannak a levelektől szűrt fényben, méregfogaim ki- kivillannak hatalmas számból, ti meg be vagytok szarva.

De ez így helyes, mert valakinek mindig lenyűgöző kell legyen, és valakik meg kell, hogy reszkessenek, mert ez a szabály, és nem lehet áthágni, meg nincs is értelme, meg nincs is hogy.

Igazából, a sorsnak mindig több esze van mint nektek, ha nem gondolkodna helyettetek, hát már régen nem lennétek sehol.

Bár, igazság szerint, a seholban lenne a helyetek, de már tele lehet a veletek hasonszőrűekkel, és nem maradt üres hely.

Ez a szerencsétek, ezért tudtok hallgatni engem a kígyót, holott meg sem érdemlitek.

Én vagyok a szent állat, az első, akit még a Biblia is kiemelten említ, ti még sokáig a béka seggében voltatok, mikor én már hatalmasan tekergőztem az almafán.

Hiába, nagy szerencsétek, hogy hallgathatjátok örökérvényű szavaimat, ti,

a senki halandók, legalább visztek magatokkal egy óriási élményt, a szavaimat.

Így harsogott a részeg kukac, az egyre sokasodó tömeg közepén, az

állatok megilletődve, némán hallgatták, bár mindenki tudta, ez egy szánalmas, önmeghasonlott alkoholista, egy csúszómászó, de úgy csináltak, mintha

nem is tudnának róla. Titkon remélték, majd csak jön egy rigó, és bekapja.