mint mikor pálcát faragtam
virágkarót egy késsel
s a mintákat véstem nagy szenvedéllyel
hibáztam
vétettem rajta ritmust
most úgy faragok magamból rigmust
hogy álljak oszlopként a mának
útszélen
árokban
vagy döntve egy fának
akkor is ha lekiabálnak
ha megvetőn leköpnek
ha kutyák levizelnek
mert tanyája leszek a madárnak
verébnek
fecskének
gólyának
s tán hasznára válok ezzel a világnak
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése