A színház nézői a büfében voltak. Mind a két felvonás közti szünetet igyekeztek érdekessé tenni, egy kis csevegéssel, könnyed falatozással, esetleg egy pár pohárka frissítő itallal. A páholyokban mégis akadt egy-két ember, ilyen volt Taláry herceg is s a szép Bolgáry Ellina kisasszony, akivel a herceg elmélyülten társalgott. Ellina a gazdag görög kereskedő polgárok sorából származott s emellett Felbágyadt egyik legszebb ifjú hölgye is volt. Termete alacsony, ám formás volt, ott gömbölyödött, ahol kellett, s ezek a domború idomok is lenyűgözően formásak voltak. Fekete tűzzel égő szempárja ragadozó s tüzes természetre vallott, akárcsak ragadozó nagymacskát sejtető vonásai. Szép fekete haját a divatnak megfelelően viselte, göndör csigákba rendezetten s szépen díszítve. Igen imponált neki a fiatal herceg közeledése, de a bágyadti rossz nyelvek szerint nem csak a hercegé... a fáma szerint több vagyonos ifjú is megfordult a lányos háznál egy héten szépen elosztva, s a szép kisasszony is hajlamos gáláns kalandokba bocsátkozni, mintha csak egy regény hősnőjének tartaná magát... De ismerjük mind jól az irigységet, a gyűlölség kisebb testvérét, aki ha felüti valahol rusnya kis fejét, ott mindig rossz pletykák kapnak szárnyra.
-... tehát legyen az ortodox templomnál éjfél után pár minutummal.-rendelkezett Ellina. Pál már csak helyeslő bólintást engedhetett meg magának, mert a jeles néző publikum kezdett visszaszivárogni az ovális színházterembe, s feltölteni a nagy alsó nézőtér veres posztóval borított üléseit, és a klasszicista aranyozott faragványokkal ékített páholyok kényelmes, párnázott székeit. Pál most már kissé türelmetlenül ülte végig Shakespeare Julius Caesarjának utolsó felvonását. ...Nemhiába, még ennyi idő után is kisfiús örömmel tölt el a vadászat... A herceg már elhagyta a nagy színházépületet s még bundájában is didergett a metsző hidegben. Ismét rácsodálkozott a színház elegáns kőépületére, melynek egyszerű és tiszta formái elementáris szépséggel bírtak, s többet értek bármily cicomás rokokó dekorációnál. A teljes Hold kerek sápadt arca kísérteties csontszínbe vonta fehér falait, s a főutca ékes homlokzatú épületeit is ezüstös derengésbe burkolta. Az árnyékok hosszúra nyúltak, a közvilágítás gázlámpáinak fénye erőtlen volt a Hold ragyogásával szemben ...Lám az isteni ős remekmű erősebb még minden modern barbár vívmányunknál. Nemhiába ez a régi rend... Pál belépett a szálló főbejáratán s egyenesen a lakosztályába ment. Letette bundáját, majd zsebéből elővette ékes svájci zsebóráját, felpattintotta ezüst fedelét, majd rápillantott a fáradhatatlanul útjukat járó, ugyanakkor halkan ketyegő mutatókra. "Nagyszerű, még van időm pihenni." -gondolta a herceg.
Háromnegyed tizenegykor Taláry Pál már készült a titkos találkára. Ruházatát egy fekete nadrág, fekete, gondosan ápolt elegáns bőrcsizma, fehér ing, fekete mellény, egy olyan szurokfekete posztókabáttal fedve, mely híven követte teste alakját. Kezére most nem szarvasbőr kesztyűt, hanem koromszín bőrkesztyűt húzott, majd elrakta a közepes vastagságú zongorahúrt, amit előre kikészített. Fejére fekete szövetkalap került, arca elé sötét kendőt kötött.
A lehető leghalkabban nyitotta ki az ajtaját, s mikor bezárta, akkor is gondosan ügyelt a neszekre. Macska léptekkel, finoman suhanva osont végig a sötét folyosón. A portás már nem volt a helyén, de a kapuőr posztja felől még világosság szüremlett a hallba. Az őr réveteg szemmel bámult ki az utcára. ...Nemsoká' hó eleje és fizetést kapok. Végre kártyázhatok a fiúkkal. Na most majd megkopasztom őket... hirtelen egy izmos kar kulcsolta át a mellkasát, miközben a másik kéz szája és orra elé egy sötét anyagot szorított. Birkózott a két karral, de a bágyadtsága, a hirtelen átélt sokk, no meg a támadó komoly fizikai ereje legyűrte az ötvenes éveit taposó kapuőrt. "Hát itt a vége. Csak ne lenne ilyen szúrós szagú ez az izé." -gondolta, majd összeesett.
Holtan.
Kedves olvasóm bizonyára ismeri a nagy romantikus műveket, s az ösztön és a sablon azt súgja, hogy a vegyszeres rongy az kábításra való, ám egy olyan hidegvérű gyilkos mint ez, nem hagy tanút. Illetve ha tud, akkor nem hagy. Na de vissza az utcára, ahol a fekete árny már szabadon vadászik prédájára. A logikus az lenne, ha időben egyenesen előre haladva írnám tovább a történéseket, ám én mégis a másnap reggeli eseményekre ugranék. Átlagos reggelre ébredt a felvidéki álmos város, hideg, szürke, latyakos reggelre, ám a karhatalmi szervezeteknél nagy a sürgés-forgás, mivel "nevezett Bolgáry Ellina kisasszony január (I. hó) tizenötödik napjának estéjén eltűnt". De ezzel párhuzamosan a szemetesek a Rózsa Szálló közelében egy szemetesben egy holttestre akadtak. Ötven év körüli, ruházatától megfosztott férfi, még nem azonosították. A nyomozók már egy-egy csendőr kíséretében kihallgatásokat végez a Bolgáry családnál, illetve a szállóban és a környező épületekben. A szálló személyzete azonosította az éjjeli őrt a holttesttel, így az egyik kérdés megoldódott. Ám Bolgáry Ellina ügyében nagyobb a baj, mert senki sem tud semmit. Legalábbis nem vall.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése