A boldogság
mezítláb jár
mint az Isten
nem hallja senki sem
hogyha rád talál
lélegzetet se vesz
hordja színtelen
sok színű illattalan
illatos harmatát
éltető csendben
akár a tetszhalott
észre se veszed
magadban keresed
nem másban
hogy egyedül
csak tiéd legyen
akkor tudod meg
hogy nálad járt
mikor elhagyott
s érte sírva
jajongva
könyörögve
könnyeket ejtesz
de jaj... késő már
nem felel rá senki
örök visszavágyó
csend lesz
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése