Mosolyog az ősz,
amint ruháikat levetve
a fák magukra
napfényt öltenek.
Szívem is megtelik örömmel,
amint az őszi szél lebegtet
ezernyi táncolva szálló,
aranyló levelet.
Csodálom, nézem én,
amint nevetve ellejtik
utolsó táncukat,
tudván, hogy az út végén
az anyaföldnek
majd mind tápanyagot ad.
Tiszta fénye mégis
itt hagy nekem valamit,
mely gyönyörű,ha kinyitja kapuit,
s mit egyszerűen így hívunk : a hit.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése