Vörös haja szikrákat szórt, vakítóan
lángban éget. Csípője büszkén ringott,
mikor fellépet a korhadt, vén deszkákra.
Kék szeme elmerengett a messzeségbe.
Csodás teste remegve táncolt a halk
lombok alatt. Kemény melle csodát,
titkot elárulva titokzatosan remegett
az örvénylő vágyak kéklő tengerében.
Bolond szívem megsebezve vergődött
a fáklyaként izzó csodás fényben.
Remegve, lopva, kábultan lestem,
a büszke boszorkányos szépséget.
Lelkem vágyban, szomjúságban
gyötrődve éget a pokolbéli tűzben.
Sápadtan, letaglózva néztem a csodát.
Lágy muzsika szólt és eltűnt a látomás.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése