Szív-szaporít, lüktet, tép és fortyog,
vér feszíti szét börtöne falát.
Nem hatnak rá álszent akva-kortyok,
pulzál az agy, tompul, bomlik a gát.
Árnyékba hull lustán és sört vedel,
száraz garaton a hab fennakad.
Korsók szomjas hada díszmenetel,
pucéran lövell tűzkockát a Nap.
Hőség és hűség csak szemfényvesztés,
míg hőfokol a nyár, el nem enged,
kiráz a frász, de jön szeptember és...
mint a rossz álmot ezt is elfelejted.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése