Sosem gondolták volna, hogy a fogaskerekek helyzeti előnybe kerülhetnek alkotóikkal szemben. Az ambulánsan legyártott szükség-fogaskerék – átlagosan, osztófej és profilmaró, ember irányította együttes csoportmunkájának gyümölcse - vezet. Edzés is szükségeltetik, ha valaki a láthatatlan forgantyút, esztétikai örömökkel is meg akarja örvendeztetni - implicite saját magát is -, mert néha-néha benéz a munkálkodás helyére, hogy gyönyörködjön az egymásba illő, evolvens oldalú fogak csúszásmentességében. A fogakat, fogaskerékre biggyesztetten - beléjük marva , az elektronika uralta világ sem szorítja ki. Mindig lesznek. Milyen optimista kijelentés, a gőzgépeknél is ezt gondolták, a zörgő, morgó, egymást hajtó tengelymozgatókról.
Talán igen, talán nem, de a holnap, holnapra tartozik. Ma még vannak és, míg az ugyancsak fogazott emberi lény, évtizedek óta elveszítette az egykor létező fogorvosi ügyeleteket - megjegyzem rögtön Szuronyos doktor esete ugrik be, aki ha hárman voltak a váróban, egyenként egy-egy órát várakoztatta őket, amiért szétdúlják az éjszakáját, aztán minden különösebb vizsgálódás nélkül, egy rántással távolította el, a még oly rendbe hozható, szinte makkegészséges fogakat is – ez kérem a múlté! Ma, ahogyan az ember a késő este, kora hajnalban, netán éjszaka rádöbben, hogy zavarja hajzata, nem mehet ügyeletes fodrász szakrendelésre.
Úgy szétzilálódott minden jogosultsága. Egy röpke pillanatra térek vissza Szuronyos doktorhoz, aki ha tetszik, ha nem, mazochista volt, hiszen azt a néhány beteget, ha már éjszakára kizárólag a foghúzás ténykedését tudta elképzelni, negyedóra alatt fogatlaníthatta volna és jöhetett volna a, különben egészen komfortos ügyeleti szoba durmoló idillje.
Hogy is állunk hőt fogaskerék ügyben, melyek ha csak, pechjükre nem műanyagból készültek – ez, már nagyon gyakran előfordul - akkor nem meghatározó a napszak, azonnal elkezdik a gyógyítást. Tény, hogy a fogatlan fogaskerekek - ha tudnák mekkora stresszben élik át ezt olyan élettelenül, ahogy ők léteznek acél voltukban -, komoly eséllyel számolhatnak megoldásként, a beolvasztás igen kellemetlen, a foghúzásnál is rosszabb változatával. De, ha csak kisebb, nagyobb súrlódások, lepattanások vannak, biztosak lehetnek, a feszítő fájdalmat gyorsan megszüntető marós, fogjavító beavatkozásába. Lehetnek fogas lécek, vagy csigakerekek, nincs kivétel! A fogaskerekeknek nem szükséges térden csúszni egy kis gépészi hutyutyuért. Hol itt az igazság emberek?
Csak mert egy zápfog dupla gyökerű és nem acélból van, még nem kellene a hordozóját lekékülésre kényszeríteni. Aztán, mikor eljön az a sokára és sohára becsült reggel, kilenc maroknyi fájdalomcsillapító után indulhat csak - szinte, mint váltságdíj fizető a zsarolóhoz -, kisebb bőröndnyi készpénzzel. A fogaskerekeknek nem, de a foghordozó kétlábúaknak elemi joga van - a nem betegségnek nyilvánított, csontos rágicsok meghibásodása esetén - fizetés nélkül, az élettevékenységek lenullázására.
Ezért gondolkodjunk el, nem lenne-e okosabb, valamilyen adminisztrációs trükkel - kiskapuk mindenfelé vannak -, pálinkával áztatott, csak icipicit szuvas, még majdnem teljesen működőképes állapotban lévő fogainkat, papíron acéllá nyilváníttatni? Innen csak egy ugrás - néhány kötéssel, pár átcímkézéssel - a fogdoktorok, kényszer marósképzése -, ami a papíron acél rágóvalóság, éjjel-nappali - acéltársaikhoz hasonló -, azonnali javítását indukálhatná.
A történet befejezetlen, mint az a sátorverés, amit még a sátor megvétele előtt szeretnénk végrehajtani. De hát majdcsak eljön az idő, amikor az acélfogak előnye
megszűnik, rosszabb esetben maguk az acélfogak is minden fogaskerékről eltűnnek.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése