Gondolatod
feneketlen kút,
mérleg
a megmérettetéshez,
ki vagy
s mennyit érsz,
ha kimondod,
hogy megítéljelek.
Elhallgathatod,
ne keltsen gyanút a szó se,
sorsa feledés lesz.
Nem számít,
ha magadban elítélsz.
Reményt adsz,
mint a gondolatjelek.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése