Fájdalmasan szép az ősz,
ahogy fáradtan
leveti ruháját,
s levelén ott van még
a sárga napsugár.
A bokrok alján
harmatcsepp meséli,
hogy ismét
elmúlott a nyár.
A madarak tollukat cserélik,
tudván, hogy szárnyuk
hosszú útra vár.
Nézem, csak nézem
az őszi felhőt,
mely nem lesz ugyanaz
soha többé már,
s ha a sugarakat eltakarja,
lelkem vele együtt fáj.
Gyönyörű, szomorú levéltakaró
reád nemsoká
kicsiny hópihe száll,
s mire eljön az alkony,
az alvó természet
hideg kalitkába zár.
De az utolsó sugarak
ha megcsillannak,
ott ahol a fenyőfa áll,
újra elhiszem majd,
hogy lesz még tavasz,
és lesz még újra nyár.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése