- búcsúzik -
szemed pihen szememen
háromezernyolcszázhatvanöt nap
- az ismeretlen és a messzeség –
ha dokumentálnám röntgen
ezt a címet adnám
több mint tíz év egyszer sem
akarnád olvasni
a bőröndöm olyan nehéz
elzsibbasztja a karom
pedig csak a legfontosabbak
te tudod
segítettél összerakni
szemed pihen szememen
- kirepül –
romhalmaz az udvar
elrugaszkodom lebegek felette
egy kicsit lassan egy kicsit gyorsan
látni s e akarlak de utánam kapsz
megragadod nadrágszáramat
- gondolom
nem is te vagy csak a szél
simított
és lökött is rajtam egyet
így kissé gyorsabban repülök
a kapu felé
azon kívül már nincs
lebegés csak itt hol
romhalmaz az udvar
- becsuk -
hagyd majd én becsukom
legalább én is csinálok valamit
ami majd ottmarad emlékezetedben
s végre kirekesztem magam
parfümöd illata
itt keveredik vodkaszagú számban
úgy mint első randevúnkkor
ezért nem
kellett volna kikísérned
hagyd majd én becsukom
- figyel -
későesti sóhaj
a ház a kirakat a stand
figyelem a szélvédőn át
kettészakadt instant világunk
a visszapillantó tükörben
még nézlek egy darabig
a szerpentin kopog
tükőrsima téli gumim alatt
többé nem halom ezt a zajt
innen már minden napom minden napod
későesti sóhaj
- behuny -
a sebesség ellazít
felgyorsítok
kikanyarodok a
bekötőútról
záróvonallá sűrűsödnek a felezővonalak
összefolyik erdő rét
erdő rét erdő szűkülő tér
ülésbe szorít az erő
behunyom szemem
nincs út
nincs hajtűkanyar
nincs szalagkorlát
nincs kereszteződés
a sebesség ellazít
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése